Ideátlan
Végül a képek hol maradnak,
talán az érzetek, ha hagynak,
s nem nevet ki mégse a múltam.
Hova marad a szépség, a búcsú?
Hova siet belőlem, mi jön még,
szűköl, ami belenéz a holba,
kihült, idegenné lett akolba.
Filozófia a vers, mi más –
szókratészi halni-tanulás;
Aszklépiosz! – kakasáldozat,
megörülhetsz ajándékodnak.
Az élet mégse betegség volt;
és Parmenidész tudott annyit,
mint a változó Hérakleitosz.
Arra festjük rá szavainkat,
mit megismerni: szavaink csak,
ha mondattá is épült – szó csak.
Szeretem, ahogy velem beszélsz,
van: bőr alatt bizsergő zeném,
és több valóság a dolgokban,
levetik idő-ruhájukat,
s akkor meghajolnak a kövek,
rendszerré válik a szeretet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-02 23:33:48
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-02 23:33:48
