Illemtan

Te, ki oly jól tudod mit illik és mit nem
Taníts meg engem is szabályra, illemre!
Beszélj a szívemnek, úgy fél, remeg itt benn
És érzése van csak, nincs józan értelme.

Mondd neki százszor, hogy bűn rágja szanaszét
Ha őrült vágyait senki sem fékezi,
Kiabáld, hogy "balga, nem vár csak szakadék!"
Mondd, hogy "kín, halál, vég"! Nem fogja érteni.

Rángasd és cibáljad! Rúgd, üsd, mard, hajszold!
Simogasd, csitítgasd! Minden csak hiába.
Szaporán lüktető húsába bekarcold:
"Meghalsz, és rút pokol vár reád utána!"

Buta az én szívem. Értetlen, esendő.
Hangod meg sem hallja, ütésed nem érzi.
Nem bús töprengésre adta a Teremtő,
Hát érezni használom, míg vissza nem kéri.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-02 10:55:07
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-02 10:55:07