Hiányként létezel

Írok rólad, mintha enyém volnál,
Kisajátít önző szenvedélyem.
Elrejtenélek a világ elől,
Csak nekem szabadna hozzád érnem.

Arcképedet nyakamban hordanám,
Homlokomra vésném drága neved.
Egyetlen ékem lehetnél akkor,
Parfümöm lenne a leheleted.

Betöltesz minden égi-földi tért,
S ketrecbe zárnálak: így vétem el.
A felismerés lelkemet marja:
Nekem te csak hiányként létezel.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-01 21:01:33
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-01 21:01:33