Harag nélkül (jav)
Megszoktam, hogy engem vádolsz,
mikor a bűn vonz magához,
azt, hogy korholsz érdemtelen,
Istennőmnek megengedem.
Csak annyit súgj, mikor itt hagysz,
hogy szeretsz még s visszahívhatsz.
Elnézem azt, ha nem bókolsz
s útlevél kell egy rúzsfolthoz.
Elfogadom a mentséget,
hűségemre hűtlenséged.
Nem érdekel, ne esküdözz,
hogy csak balszerencse üldöz.
Jegyezd meg jól, nem érdemes
meghalnod, hogy enyém lehess.
Csak kérj. Ismersz. Megbocsátok.
Emberi sors áldás, átok,
melybe beledöglünk végül
fájdalom és harag nélkül.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-29 18:43:57
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-29 18:43:57
