Leírt szerelem

régebben úgy volt én lufikra festem
te cserébe a hátamra kaparod
később sok békétlen grafomán esten
nevettek rajtam a bolyhos kacatok
                     most
füzetek alján keresem az okát
kotyogó reggel éjjel bor a díszlet
a lépcsők is már remegnek rozogák
mégis mindenhova magammal viszlek
                       de
meguntam kicsit örömet alig ad
az út Velencébe csak egy tollvonás
nyűgös sóhajom nyeli le a hidat
                       hát
ennyi maradtam: daltalan gondolás
Leírt szerelem most kezemben égsz el
vagy megélem mondom és nem elégszer





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-26 22:09:07
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-26 22:09:07