Két füstbodor közt egyetlen könnycsepp
(a lehajtott buditetőn ülve)
keményen koppan a kövön...
A zajra felébred,
zsíros seggét riszálja a bánat -
nem sírok utánad.
Fülembe aszott alliterációkat akasztok,
csörömpölve vonulok körbe-körbe.
Zseniálisan fanyalgok,
mániám nem eresztem.
A benyugtatózott párduc
felmorran bennem...
