Ha az ősz jön

Ma már csak emlékeket farigcsálok.
Szívemben kristály-időnyi lét lüktet
a visszaszámlálók s tapadó csápok
közt. Fogjuk egymást, nem eresztjük el.

Hogy kezdődött s hogy végződik sorsunk
veled s velem, akárcsak a lélegzet
félévszázadán szépen megosztozunk.
Csak az a pillanat, az lesz nehezebb.

Gyönyör s fájdalom volt elég, a kínból
oszloperdők kopjafáit őrzöm
s a bolond éjszakákat, amíg volt.

Nyiladozó húsvirágát a szépnek
csillagsuhogtató vad szenvedélyben
magamra faragom, ha majd az ősz jön.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-16 13:10:26
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-16 13:10:26