Áldozat
Zihál a kimerült gép, az elgurult
sisakban még ott lobog egy fej
elhagyott melege, aztán átadja helyét
egy szúróbb, hegesztő melegnek,
amelytől felsisteregnek a feliratok,
és elpárolognak a versek.
Mintha egy árnyék-céltáblára
lődözné utolsó nyilait, de
elvéti az összes napkorongot.
Hajótöröttként tudott a vízből
sziklát fakasztani, de ez a hangorkán
most nem csitítható, minden
ártalmatlan szó egy mondatba forr:
Tiporjátok el az alázatost!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Magyar Napló, 2010. dec.
Feltöltés ideje: 2011-04-14 00:11:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-14 00:11:53
