Átok

Dühből ölt ez a szörnyű lény, mert ölnie kellett.
-Más fajokat, csúf, vértelen isten, mondd, minek ellett?-

Pezsdül a vére, ha hús szaga száll, és nyílik a karma.
Mámora őrli, de ösztöne szítja a párviadalra.
Éjszaka, éhség, százezer év sora, büntet az étvágy.
Börtön a teste, de űzi tovább, és mozdul a négy láb.

Nappali álmán nem vicsorog már, ringat a vérágy:
Ritmusos ünnep, kínjai szűnnek. Tátog a kamra
átalakult, hűlt szíve helyén, s egy tőrt kiemelnek,
s lángba borítják gyilkosukat, mint tört hiedelmet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-05 14:08:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-05 14:08:22