Ötvenhónaposan

  
a megannyi negyvenfokos lázálom bejuttatott
a ceglédi kórházba s anyuka fel-feltűnt olykor
ismeretlen fehér köpenyben s csodálkozva
bámultam hogy a többi gyerek is kap tőle teát
majd egyszer csak zöld sárga kasmírkendőben
mutatkozott a fehér köpeny helyett a lóden
kabátjában adta rám a sötétkék mackóalsómat
és felsőmet miközben halkan ismételgette hogy
semmi baj most haza megyünk öltözz szépen
s én örömmel tettem eleget ennek a nyugtalan
kérésnek s arra gondoltam máris meggyógyultam
s holnap már joci barátommal játszhatok újra s
anyuka a hátára kapott azon a késő októberi
nyirkos estén s a vasútállomásnak vette az irányt
róva a kilométereket az arcunkba csapkodó esőben
a kossuth gimnázium kőtámos vaskerítésénél aztán
fáradtan ereszkedett le hogy lekászálódjak róla hogy
szusszanjon végre egy keveset  amikor egyre erősödő
csattogó hangon lánctalpasok  tűntek fel a szürke
macskakövön  s ekkor anyuka ölbe kapott s szapora
léptekkel majd futva tette meg vélem azt a párszáz
métert a vasútállomásig ahol a váróteremben izgatott
emberek  ruszkikról meg forradalomról beszéltek
aztán álomba merültem és átaludtam  az éjszakát
egészen reggelig amikor aztán kinyitottam a szemem
apu csendesen megkérdezte na mi van gyerek








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-03 22:54:44
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-03 23:04:45