bordür

Sötét selyembölcsőben vagyok báb,
most nem fog rajtam se kín, se boldogság,
ringass, állítsd meg az órát, vigyél haza,
tegyél magadévá.
Otthon a kandalló fölött egy kép,
sárga brokátruhás nő. Nagyanyám.
Nem nézek rá,
nehogy eszembe jusson a halál.
Az ablakot befutotta a borostyán,
az asztalon egy könyv,
az ágyon test nélküli kombiné,
A tükör mögül szárnysuhogás.
A tükörbe nézek inkább,
nyílt tekintet, nyílt seb.
A tárgyak, részvétteljes tárgyaim:
a titoktartásra ítélt fikusz,
a csipkefüggönyön ki igen, be nem,
a lomjaimtól megszabadító szemetes,
a könyvlapok, amiket átölel a borító,
az ágytakaró, ami eltemeti az ölelést,
az üvegcséből megszökött parfümillat,
a púder, ami elfedi a félelmet
tárgyaim az én szövetségeseim,
az összes többit, mint dzsinnt,
visszatuszkolom a palackba,
mielőtt megrontják a szívet,
mint penész az almabefőttet.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-31 09:57:51
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-31 09:57:51