Ablakhoz közel

Ablakhoz közel


Olyan rég láttalak már.
A beváltható boldogságkuponjaim
is elfogytak, lejártak mind.
Az ősz nagy esőkkel jött,
kimosta gyökereimet,
de már nem volt miért kapaszkodni.
Mire elért a tél
fény nélkül
felnőttem magamhoz.
S most, mikor odaengedem magam
az ablakhoz közel
eszembe jut
hogyan ringattad magad
a márciusi napsütésben
alig észrevehető
apró mozdulatokkal
lehunyt szemmel,
mintha meditálnál.
Úgy szeretnék táncolni
a fákkal, madarakkal
- ahogy tanítottad -
de kiszárítanak
a koraesti, hűvös szelek.
Olyan rég láttalak már.
Ezért bárhová indulok,
csak remélem,
hozzád megyek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-24 10:03:23
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-24 13:14:13