ÉRÉS

Ha megérem, hogy meghalok,
Elejtenek az éjjelek,
Elnapolnak a nappalok,
Tudatlanomra ébredek.

A föld felett, a nap alatt
Nem faragok fakanalat,
Senki nem kotrat nem fogat
Velem medret vagy madarat.

Leszek mennyben, pokolban úr,
Holtág, amely holtig tanul,
Fogatlan s faragatlanul,
Folyóból kifogatlanul.

Éretlenül, vértelenül,
Többé már verhetetlenül,
Halálból kimeretlenül
Az, aki voltam, elkerül.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi,