Péter Béla
ősszetörve
Hogy élted túl az idei szilvesztert? Kissé
megviselve bár, de törve nem. Szerencsés vagy!
Igaz, valami aljas megjegyzést hallani véltem. Már,
mint, hogy repedt sarkú lennék. De hát, lehetetlen, hi
szen oly gömbölyded minden porcikám, hogy öröm nézni.
Repedt sarkam, nekem? Na, ne! Véled mi a helyzet? Teljes
en kivagyok! Egy őrült keze ügyébe kerültem. Ha még csak
oda kerültem volna! Ez, semmi átmenet nélkül, a legérzéke
nyebb porcikámat cirógatta, nyalintgatta. Mi tagadás, már-m
ár jó volt. De aztán, mint egy eszeveszett őrült, foggal e
sett nekem. Zabálni kezdett s habzsolt, és magán kív
ül üvöltött, hörgött! Védtelen voltam, s nem volt
mit tennem. Vérben áztam, szörnyű. Ebben
aztán nem volt semmi kímélet. Harapott.
Rágott. Magáévá tett! Nem törőd
ve sem az etikettel, s
em az én
csodá
lato
san
elk
épz
elt
éle
tut
am
ma
l!
Elért a végzet. Skandalum! Itten vagyok
lelkileg, testileg összetörve. Imádkozom. Segítsen meg engem a poharak jó Istene!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-03 11:22:49
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-03 11:22:49
|
|
|
