Dél keresztje

M. W. emlékének

Kalászaid annak előtte aratták,
elvethetted volna magod.
Feszülő tőgyeikkel a bíborszín
tehenek lassan hazaérnek,
örvendj! a te kezedből pergett,
nincs miért siratnod napot.
A felhúzott vödörben még
megcsodálhatod telihold arcát,
s a hegyek hideg leheletét
vágytalan enyhítheti
a hozzád simuló
zsenge emberi test.
Fölötted Dél keresztje,
s ha e vidék sose lehetett
a te országod, ó, szent király!
(tegnap még idegen istenek
fémes ajkain kacagtál,
imbolygó holtakba
majd belészakadt  szíved);
egynapi járóföld
sóvárgott, szent hegyed,
nyugvó nap tarlóin mezítláb,
fellegek fia, hazatérsz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-01 13:28:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-01 13:28:13