Kiskabátban(jav)
Ezerkilencszázhatvannyolc
december huszonnegyedikén
fölegyenesedett a székben,
és lopva szétnézett az apám.
Majd poharát a falhoz vágta,
(szerteszóródott szilánkja)
s úgy ahogy volt kiskabátban,
mintha csak a szomszédba menne,
csendben hátra osont a kertbe
és megmosakodott a hóban.
(talán zavarta az élet szennye)
Aztán - mikor senki se látta -
hurkot kötött az almafa ágra
a szürke ködre lépett,
s úgy ahogy volt kiskabátban
nekivágott a messzeségnek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-28 11:23:18
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-28 12:49:38
