Gondolat

Messze-messze távol a világtól,
Fényévekre az AIDS-től és a ráktól,
Ahol a hegyek az egekig érnek,
Hóhatár felett, ahol a szőrős jetik élnek.

Ahová nem jut el a civilizált félelem,
Csöppnyi pálmakunyhón békével bélelem.
Mikor magam vagyok, szólít az ősök szelleme,
Visszatérnem az alapokhoz, a bölcsőig kellene.

Ott újra tanulni az egyetemes rendet,
Tapasztalni mindörökre a végtelen csendet,
Az anyaméhben még okos vagy, nem húz a gravitáció,
Módosult tudatállapotban oly jó a levitáció.

Ha mindent kipróbáltál, akkor is hiányzik valami más,
A világot hagyd magad mögött! Vár a holdfényes Kailas,
Teljesítsd be a sorsodat! Ez az igazi meditáció,
Úgy sem fog rád emlékezni a civilizáció!


Sz. Nagy János






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-22 14:17:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-22 14:17:00