Gondolat
Messze-messze távol a világtól,
Fényévekre az AIDS-től és a ráktól,
Ahol a hegyek az egekig érnek,
Hóhatár felett, ahol a szőrős jetik élnek.
Ahová nem jut el a civilizált félelem,
Csöppnyi pálmakunyhón békével bélelem.
Mikor magam vagyok, szólít az ősök szelleme,
Visszatérnem az alapokhoz, a bölcsőig kellene.
Ott újra tanulni az egyetemes rendet,
Tapasztalni mindörökre a végtelen csendet,
Az anyaméhben még okos vagy, nem húz a gravitáció,
Módosult tudatállapotban oly jó a levitáció.
Ha mindent kipróbáltál, akkor is hiányzik valami más,
A világot hagyd magad mögött! Vár a holdfényes Kailas,
Teljesítsd be a sorsodat! Ez az igazi meditáció,
Úgy sem fog rád emlékezni a civilizáció!
Sz. Nagy János
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-22 14:17:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-22 14:17:00
