Bújócska
Telik a hold, fogy az arcod.
Mi volt a fehér és mi lett a fekete?
Ruhádban még mellet matat,
Koszos kis porontyod tejmeleg tenyere.
Menny mozdul, „lebben hajadtol”,
Így sodródnak a szétfútt csillagok rendben.
Nem szórnak rám örök havat,
Elmúlásom rendelik, a szürke szennyben.
Te nem koptatod értem hangod,
Mert otthonosabb vagy a szónál a csendben.
Mállasz mint a béna anyag,
e Bolygóhoz fogható, vak fegyelemben.
Hatalmas emlőd elfagyott.
Már nem lelhetsz rám, se magadban, se bennem.
Bujkálok előled anya;
Hol apa sunyított egykor, az öledben.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-21 22:15:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-23 15:14:10
