teremtések

az első napok,
hogy vizek születtek,
feketék, és kemények voltak.
nem rohantak, nem estek hamis
igék végein feltöltve a semmit.
(bogaradhoz egy maroknyit loptam, és
ástam el a második nap)

világ kellett. sötétség, hogy legyen nappal.
(szentjánosbogarak fulladtak tenyerembe,
miattad)
egy isten sem pihen

a homokot arabok szedték.
malájok égették vörösre
majd ha kell, elszakad, elszakítod.
fonni csak az évek, bogozni minek.
etióp gyerekek haltak marok víz miatt.
te hibád
nem vagyok felelős.
nem bánt, majd rákenjük másra.
egy isten sem pihen

holdakat, és gyöngyöket
magyaráztál az este. ha ideér
már nem ott lesz, és ha ott lesz
soha nem ér már ide.
persze. mondtam, és megemeltem pár gyeptéglát
a napot keresve.
pedig volt csillagunk.
kettő is.
más galaxis, más idő. nem ragyogunk minden nap.
nem ragyogunk.
egy isten sem pihen

kövek görögtek szét, szívekről
lelkekről hulltak és rázták
az almafákat. elgurult, leesett.
megették volna. de
szem elől téveszteni, ahogy
fájdalmat a lábban, az volt a vágyuk.
mi már döntöttünk: majd dönt más.
egy isten nem pihen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-11 23:56:18
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-12 19:51:32