Kinn, padon

Ülök egy padon fáradtan mint az isten
februári nap süt hétágra felettem
előttem gyerekek játszanak annyira
önfeledten hogy felébred az összes né

ni egy bácsi erkélyen kihajolva néz
nem érti mire ez az indokolatlan
jókedv tanárfélét keres tekintete
és lőn kiszúrta a békés padon ülőt

kiabálni nem rest beleremeg a fél
lakótelep mi elhagyja száját nem szép
de rút a labda sem mer pattogni többet
az osztály némán sorakozik s *kotródunk el*





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-10 10:12:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-10 10:12:08