Villanás - 1.1
vörös hajad lángolt felém
a megolvadt tömegben
izzadtság cseppek alól
szeplőket virított arcod
a betont tördelő hőségben
tekintetünk találkozott
mikor az
"ajtók záródnak"
parancsolattal
préseltek a fémlapok
még zavartan rám néztél
és beleolvadtál a mindenkibe
mosolyod itt maradt
s ha a télben
didergő szeplős sápadt
arcod megtalálom
majd rásimítom
és nyár lesz
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-03 13:15:47
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-03 23:38:14
