TALÁN A VÁROS

1.
mint sodronyon légballon-gyerek
lebegek tű-tundra, földbe
vert erdő felett
mintha a kékbe kilőve: lököd
el magától a város. összeomlott
négyszög volt a rejtek – vagy hajlék –
utcák neve vér-alkonyokba
tátog. vajon
a horda
hall még?

2.
a bőrt
feszesre húzom
testemen reggelente –
ló-szemből ivó legyekként
sereglenek agyamra álmok:
hogy visszaránt a sodrony
egyszer. s az ágyon ülve
nevetgélsz – simogatsz
míg hat
a vegyszer –
s magába épít
a távoli város.

(házak
boszorkány-körökben –
a fekete árnyalatai –
repedések az örökben –
egy ember álmától nehéz
a táj, fejem felett fekete és kék
egymásba
löttyen)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.