Szabadulás
Hónapok, hetek,
órák, percek.
Néhány gátat örökre elveszítek.
Hogy egyszer, legalább egyszer
igazán éljek.
Nem csukhatom be szemem,
ha ezer sarki fény képráztat,
ha nem boldogít már a környezet, a dogma,
és még maga az isten sem.
Már megszoktam a magam őre lenni,
már megszoktam, hogy a segítség, a legnagyobb,
a tükörből biztat. Hogy mindig magadban kell hinni.
Szeretem, ha értelmem felém kacag, ide-oda dob.
Összpontosított figyelmemmel
játszani akarok a rulettasztalon. Hisz csak sodródunk, úgyis.
Élvezni fogom ezt a játékot, nevetve,
kajánul nevetve, s mosolyom üde lesz, őszinte, friss.
Hónapok, hetek,
órák, percek.
Néhány gátat örökre elveszítek.
Hogy egyszer, legalább egyszer
igazán éljek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-31 07:20:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-01 11:03:03
