Fújja, fújja az őszi szél

Összeér az Ég és a Föld -
falevél köszön el a nyártól,
álmatag kedvvel
még megsimogat egy langy´
kóbor szellő.

Érzem, most is érzem
a nyárnak feledhetetlen
illatát, ahogy tarka
pillangók kergetőztek, s
hamisan kacsintottak rám -
ahogy játékosan csilingelt
a meggy, kínálva magát, hogy
leszakítsam, ahogy a fű
zöldje tágította
lelkemben az
elérhetetlennek
tűnő horizontot…

- milyen jó volt
hinni, Istenem
(ha egy pillanatra bár),
hogy enyém a Világ
és én őbenne feloldódhatok.

Most már
újra ősz van,
sárga, csúnya és szép,
belebotlok egy régi
képbe, de jaj
az sem lehet az
enyém, fújja
fújja az őszi szél.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-22 20:50:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-22 20:50:00