Kérdődző
Kit kivetett napdajkáló méhéből a tenger,
Kit kiköpött álommondó szájából a barlang,
Kit kikapart önzetlen húsából az erdő,
Kit kilökött selyem szelíd síkjából a rét,
Kit árnyék láncára fűzött föl a nappal,
Kit csillagok csodáival gúnyolt ki az éj,
Kit levetett imádkozó kezéből a hegy,
Kit nem nyelt eretnek poklába a mély,
Kit nem szorít mellére szabadító átok,
Kit nem átkoz papjává rabtartó kegy;
e hazátlan ember mondd mennyit ér,
e hontalan ember, mondd hová megy?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-19 14:16:05
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-19 14:16:05
