Emlék
Száz követ hajítottam a tükörbe.
Száz követ.
S ő elnyelte őket mintha volna tó.
Most száz kő alszik a tükör mélyén,
Száz kő;
Engem álmodó.
A száz kőre gondolok,
A tükörben, ha nézem arcom,
És furcsa, hogy ennyi mimikán,
Grimaszon, harcon,
Ily sok ablakon keresztül is
Meglelem a száz követ;
Alszanak a tükör mélyén,
Kéken, keményen,
S álmuk engem követ.
Száz követ hajítottam a tükörbe.
Száz követ.
S ő elnyelte őket mintha volna tó.
Most száz kő alszik a tükör mélyén,
Száz kő;
Engem álmodó.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-01-15 16:31:43
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-16 13:52:14
