fej, szív, bal és jobb váll

Még nagyon gyermek voltam egy
ablakkeretnyi világban. A függöny
szakadásain keresztül csak foltokban
látszott az utca. És akkor csatasorba
álltak az idős nénik, szétszórt
zászlórajok vonultak fegyelmezetten.
Mind egy irányba, arccal a földnek
feszülve. A kendők mögött lebegő
arcok, földig ér rajtuk a sötét.
Felismerhetetlenül egyformák. Meg
az a titkos jel is, amit a kezeikkel
csináltak; fej, szív, bal és jobb váll.
Kirohantam a ház elé és órákig ezt
gyakoroltam. Ezt az ellesett, titkos
jelet. Amikor az apám meglátta,
elfordulva itta meg a sört. Ilyen
még soha nem volt. Majd rám ordított,
hogy takarodjak vissza a házba.
Egyetlen nagy tócsába folyt össze
ablakunk előtt a harangozás. Valami
életbevágóan fontos kódot fejthettem meg.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-12 15:16:34
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-12 15:16:34