Varázstükör

                                                         (Borotválkozás közben)



Már megint követsz. Arcomra formál
tükrömön a fény és az árnyék.
Összetörtebb vagy a megszokottnál,
mintha csak a jövőmbe látnék.

S beléd. Jobban, mint magamba, hisz a
múltban hányszor szemrevettelek.
Ma már inkább te nézel rám vissza,
mint egy élő lelkiismeret.

Te jó vagy. Tudom. Sokkal jobb nálam.
Ráncaimat én feszítem rád,
hogy viseld a kort. Meg se sajnállak.
Láss, mint én. Saját szememen át.

Hunyorogj csak, te kristálymosolyú.
Léted létemhez kötött. Ne félj,
ha elemészt egyszer majd a sorsunk,
tégy úgy, mintha nem is ismernél.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-04 22:32:55
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-06 22:46:16