Elmondanám

Elmondanám Neked, ha hagynád

Éjfélkor abbahagytam a munkát

Elmaradt minden, ami csak él

Amit az ember valóságnak vél

Azt hiszem, engem, - mint sokszor téged

Sokszor simogatott bársonyos véred

Krisztusom, himnuszom zengjen érted

Változtasd meg a véleményed!

Könyörgök szépen, add, hogy éljen…

Ne csak a képeken, rajzokon!

Szemekben színesen, szívekben ércesen

Álljon előttünk a csúcsokon!

Sokat ígértél, még többet adtál

Fel is áldoztad önmagad

A szavak legmélyén ott izzott, lángolt

Mit csak a vak lát, s csak süket tudhat

Szilajon, szerényen, szívesen, szegényen,

Rád vár itt minden – áldozat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-30 15:24:56
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-30 15:24:56