Balladaféle a cukorkához
most nyalókák esnek ki minden
szájból, szavak helyett, minden
kiürül, ahogy az a cukorkapapír
a zsebből, a táskából, az eldugott
cipőből, talán így érzek most,
a formák most nem jelentenek
semmit: cukorka, papír, összes
nyálas valami. sovány vigasz.
a sovány szellem csámcsogása.
bezárul előttem a savanyú
szag, orrom előtt nem látom
csak dolgos méheket, mézet
kérnék tőlük, hogy odaadjam,
majd felfaljam és kiköpjem,
hogy legyek méhed, gyermeki
gondolat, a nyalókát ezért is
rágcsáld, ne nyalogasd el, de
most jól figyelj, még mindig
keresem az utolsó cukorkát,
amit elrejtettél előlem s tudom,
nem lesz sehol sem, mert
bonyolult a szellem, a tested,
a képed. a cukorka ragad és
megfolyik, magzatvíz-színű.
színezd be kezemet újra és
újra mocskos cukorkával,
nekem fájjon, miként azt a
tenyeremhez dörzsölöd.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-12-11 13:37:44
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-11 13:37:44