Mumus

Rosszul nőttem fel.
Elhibáztam.
Előbújtak ágy alól a szörnyek.
Csak elhitettem magammal,
hogy erősebb vagyok,
közben túl gyenge lettem, hogy legalább bőgjek.
Már túl nagy vagyok, hogy anyámhoz bújjak.
túl gyenge még,
kinyitni a  fekete táskát,
még mindig rettegem az apám, vagyis
ismeretlen mosolyú hasonmását.



Csak a lámpát érjem el!
- kérlek.
A takaró alatt könyörgöm magamnak.
Fázok, nem a dermesztő hideg okán,
inkább, hogy csukott szemmel is érzem,
néznek.
Magamba bújva mindig találok,
valami görbehátú szörnyet, aki a nyakamat fogja,
- így leszek öreg fejjel gyermekkorom,
ráncosra torzult, didergő foglya.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-07 20:43:43
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-07 20:43:43