Ha belső égbolt
Rejtett hűse izzik;
Szisszenjen kénnyelven,
Nem mozdul – tisztul a csont.
Mindig akad egy nyílás
Égre látni.
Boltozatát ha kibontják,
Fehér aranyrögként ragyog.
S már csak…
Egy csepp könny, hogy szemet
Vakító por,
Egyetlen fal, hogy hűvösen
Izzó vakolat legyen.
