Csak úgy...
Feladni elvet,
mit zendülő vér,
vágy, ideg és agy
égi pályáin beléd vésett,
csak elvtelenül lehet.
Ahogy hitet is csak hitetlenül.
Megcsalni szerető Kedvest,
lelkedből fakadót,
kínnal és gőggel megkísértetten,
mikor gyönyörrel rág az éhség,
mint a féreg,
csak megcsalatlanul.
Eldobni nőt, a legdrágábbat,
ki önmagává tett
s magadban féltve hordtál,
csak úgy,
ha belehalsz előbb,
hogy élni tudj tovább,
ha szólsz, ha hallgatsz
ordas szívvel
kivert kutyaként
boldogtalanul.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-05 17:51:54
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-03 18:02:09
