Seres László : Kőbe zárt kesergő (2)

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 3 órája
Farkas György 3 órája
Cservinka Dávid 5 órája
Filip Tamás 14 órája
Tóth János Janus 16 órája
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 2 napja
Kiss-Péterffy Márta 7 napja
Kiss-Teleki Rita 7 napja
Karaffa Gyula 8 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 15 perce
Gyurcsi 21 perce
Jószándékú párbeszélgetés 2 órája
A vádlottak padján 3 órája
A fény nem publikus 3 órája
Hetedíziglen 15 órája
az univerzum szélén 16 órája
Bátai Tibor 19 órája
négysorosok 22 órája
Minimal Planet 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
szilvakék 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Seres László
Kőbe zárt kesergő (2)

                                                                        ( Halottak Napjára )


Kőpalástodon galambok ülnek,
mohazöld fátylat ereszt rá a köd.
Ma is hallom, hogy  sír, hogy reszket
a kifeszített csont-fehér idő,
a félbemaradt csillagmozdulat,
kezed tört íve, ahogy aláhullt
fáradtan az örök csendre,
mikor elragadtak az istenek,
hogy arcába nézz a Napnak,
mielőtt halhatatlan leszel
s ízekre szed a Föld méhe.
Mert belőle vétettél,
tudom már.
Imára kulcsolt könnyek közt
rendezgetem márványruhád,
az összefércelt virágpillanat
tétova gyengeségét,
hogy erősnek láss Anyám
s porrá lészen minden,
ahogy az Ige szól,
midőn befejeztetett.

Látod,
jéggé dermedtek a rózsák,
megolvadtak a csillagok.
Lázas vacogást szül a lélek,
mikor a test égő fáklya,
önemésztő árnyalak csak.
Késő a jaj, a megbocsájtó ima
mind gyertyalobbanás.
Hiába gyújt megbánó fényt a szem,
idegpályákat rángat, tévelyeg,
keresi bűntelen önmagát.
Nincs kezdet és nincs vég,
csak a szétzuhant pillanatot
hurcolja, őrzi kitartón
a széllel perlekedő morzsalét.
Parányi tűz, kristályvarázslat,
álomkép, gyászláng itt a csend.
Felsajdul benned, bárhová lépsz,
megvakít a múlt, ha visszanézel.
Sejtelem, rejtély minden szó,
ami számvetésre késztet.
A sírhant, a tört koszorú
egy kézvonásnyi jel csak,
kőüzenet a pergő aranymázban,
mely megmásíthatatlan
és örök.

Mondd,
mit ér a könny, a sírás,
holt virágok bánatüzenete mit ér?
Kérdésre sóhaj a válasz,
mozdulatra, mozdulatlanság.
Csendre, kiáltás.
Életre, halál.
Nem segít azon, aki nincs már.
Rajtuk nem fog se áldás, se átok.
Megbocsájtanak, hogy megbocsáss,
némán,
mellükre szakadt földdel,
mikor letérdepelsz, hogy fejet hajts.
Sebeidet sebeikkel gyógyítják,
mint összetört orgona
holttá vált hangját az éter
a lélek húrjain fel a trónusig.
Perselybe dobott fillérekért
nem jár feloldozás,
hisz garasnyi tér csak az oltár
s minden kimért szerep, díszlet, áhítat,
mit a sors ad cserébe egy életért
kesergő hitben, hisz gyarló az ember,
akár bűnös, akár bűntelen,
csak tévelyeg s útját veszti sorra.
Imát rebeg önmagáért, mert esendő.
Magát vádolja és magát menti fel,
mintha önön sírja előtt állna.
Túllép istenén, s csak hiszi,
hogy legyőzhetetlen, hogy óriás,
hadakozik élettel, halállal
s mindkettőtől fél,
homokszemként lebeg nyitott tenyerén
s várja zuhanását.
Ítéletet mond mások felett,
lesi a bedőlt sírokat,
csupasz kereszteket
s megjegyzi, hogy ki járt itt.

Mióta elmentél, nem eresztelek.
Elvittelek magammal téged
csillagzatom tartó pillérét,
kiömlött zúgását a harangoknak
emlékeim kegyhelyére,
hogy éljek,
hogy élővé faragjam szobrodat,
s megtanítsalak újra járni,
ahogy te tetted Anyám,
mintha halál sose lett volna,
csak a végtelen élet, amiről meséltél
s hittem minden szavad, ahogy ma is,
mert nem hinni vétek.
Mit számít, hogy megöregedtem,
hogy  egy idős vagyok veled
s elloptam arcod ráncait,
szemed égtiszta kékjét,
hogy mosolyoddal mosolyogjak,
könnyeiddel sírjak,
s hangoddal kiáltsak. Ne még!
Hordom kettőnk sorsát, míg élek.
A tiédet már s az enyémet még.
Látod, mégis tőled kérek tanácsot
bolyongva erények és vétkek közt,
amíg az éj sötétje rám hull,
hogy összezúzza üdvösségem.
Nézz le rám,
már hagynám, hogy korholj,
hogy számon kérd minden percem.
Eltűrném azt is, hogy megalázz,
hogy általad sújtson le rám az ég.

Lassan erősödik a hitem,
ahogy gyérül bennem a kétség,
mit kivárni nem volt erőd,
kiérlelte azt a hűvös messzeség,
belém marta a zord idő,
hogy tudjam,
addig élhetek csak,
míg bennem létezel és befogadsz.
A rám ruházott juss jogán
viszem tovább békédet, haragodat,
hogy tudjak élni halálos kínnal is,
s mi eddig  éltetve táplált,
ösztön, kényszer, felismerés,
keserű nyugtot teremtsen bennem
békémmel s haragommal
végig a feloldozásig.

Megyek veled.
Indul a Föld, hová szem nem ér fel
s megvakít az ég.
Hosszú az út, ne aludj még Anyám,
hisz eleven sírod vagyok,
magamba élőn beástalak.
Ma neked adom ezt a napot,
így várja el külcsín és illem,
talmi tűz, pásztázó csalfa fény.
Megmutatom porszem önmagam
s téged az isteneknek,
ahogy lelkembe látva látlak ma is,
mikor felbukkansz bennem.

Lázadok csak,
emésztem a lángot,
mely bennem lobog
s ami összeköt a síron túl s innen,
ami volt, ami van még...
az élet.

Itt vagyok
s te is itt vagy.
Látod, elhoztalak, ideértem
egy szál virággal, ahogy minden évben.
Hogy élőből halva lássalak.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-31 11:47:04
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-31 11:47:04


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 10:24   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 10:24   Napló: A vádlottak padján
2024-03-28 10:22       ÚJ bírálandokk-VERS: Ötvös Németh Edit nevető maszkok síró álarcok
2024-03-28 10:15   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 09:58   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 09:56   Új fórumbejegyzés: Farkas György
2024-03-28 09:53   Új fórumbejegyzés: Farkas György