Aknay-kórtan
amikor jelen vannak amikor elbújnak
kétségbevonhatatlanul éppen ott és akkor
az elsimított a felhorzsolt tér mögött
csak egy pillanatig középen
aztán már sokkal mélyebben
de csupán éppen annyira
hogy az érintések közt elférjen
egy vonalsuhintás
ami mindent metsz és illeszt
itt megtorpannak a színek
lefelé lépcsők vezetnek
felfeszített fejből tekintet
tart épp valahová
valahová ahol csak annyi hely van
hogy maradék nélkül illeszkedik
egy mindenekfelett-angyal
kettéhasított mosolyába
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-21 13:43:33
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-21 13:43:33
