SZÍVDAL
"minden önkínzás ének"
Vallani nem merek, hallgatni hiba.
Beleszólok sok isten dolgaiba.
Rám gyújtja a hajnal a hajamat.
Bevarrom, kiszakad, bevallom, kiszakad
a szívem.
Ülök a gond üres lavórjában.
Én vagyok a lavór valójában.
Lüktet a nyakamon a köldököm.
Felszakad, bekötöm, felszakad, beköpöm
a szívem.
Templom a múltam, még nincsen papja.
Rábízom magam, mint jó lakatra.
Bujkálok szavakban nagy aganccsal.
Halott, de rángással folyton megcsal
a szívem.
Fentről nézek fel a mélyebb fentre.
Nem szeret, ki nagyon szerethetne.
Ágyam már van, de sár van az ágyban.
Megfojtom, táplálom csontos vágyam
agresszívem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-21 01:58:32
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-21 01:58:32
