Színházban
tapsra emelve kezét a közönség
várja a színpad igérte csodát
éteri hangon szól a bemondó:
kérjük a tisztelt... s kapkod a nép
függöny a múlté, látszik a színpad
ott ül a főhős, kezdene már
kődarab árván lenne a díszlet
ház lehet egyszer, majd puha ágy
lépnek a színre a nők meg az ifjak
érteni véled a sok hadarást
fülsüketítő zajt produkálnak
elmenekülni ma semmi remény
jó darab ez, csak a jónevü írót
semmibe vette a hűtlen utód
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-13 23:58:32
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-13 23:58:32
