A szobában

Ülök a szobában egy kis széken
Semmi sem zavar, én már nem érek
Tudom hogy azt akarod hogy fájjon
Mondogassam hogy ez csak rémálom
De nem mondom, hiába kínzol
Számat úgy sem hagyja el a sikoly
Ordíts, szurkálj, Lépd át a szívemet
Akkor is te maradsz a mindenem

Ülök a szobában egy kis ágyon
Semmi sem zavar csak a hiányod
Nem látlak, nem ölelsz, nem karolsz át
A szomorúság betölti a szobát
Üres a szoba akár az ajkam
Borzong hogy a tiéd nincsen rajta
De nem hívlak fel, ne várd édes
Ha nem gondolsz rám úgy is végem

Ülök a szobában, szól egy ének
Semmi sem zavar én már nem érek
Nem szólal meg a telefon, tudom jól
Megszabadítom magam minden gondtól
Csak egy ujjam mozdul majd meg, csak egy
Mely egy fényes pisztoly ravaszt tart meg
A hangtompító mindent eltitkol
És szerelmem irántad eliszkol

Ülök a szobában egy kis nesz sincs
Semmi sem zavar,m jó lesz ez így
A sötétség már mindent befedett
A pisztoly kezemben élesedett
Csak az ujjam kezdett tétovázni
De én megnyugtattam nem fog fájni
Most újból az ujjam bátorodott
Az agyam pedig nem gondolkodott

...csend van a  szobában, semmi hang
Semmi sem zavar,a  gond elillant
A ravasz hangja nem hangzott, vajon miért?
Szerelmem karjában vagyok én
Átölelt... s magához ölelt ő
És akkor jött rá hogy egy igazi hős.
Lágyan odahúzott magához, s mondta
Itt az ideje egy mézédes csóknak





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-10 13:56:54
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-10 13:56:54