Kővirágok

Amit könnyelműen felkínált az élet,
nem ragadtad meg azt őszinte önzéssel.
Hiába maradnál, elfutnak az évek:
kopogtat százféle apró, fura vészjel.

Tudod: egy vétekért egy büntetés elég,
a lélek zárkáit mégis körbejárod -,
amerre csak ellátsz, szürkén csorog az ég,
s kibújnak a földből érdes kővirágok.

Egyre feltűnőbben fürkészed az istent,
aki a nevedben mindig többet vállal,
aki odfönt van, te pedig idelent,
s akinek tartozol te is egy halállal.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kővirágok (Miskolc, 1999)
Kiadó: Felsőmagyarország
Feltöltés ideje: 2010-10-03 12:58:56
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-03 12:58:56