Belőled sajdulok ki
Türelmed idegszálaimra
felfűzött gyöngysor, csendszólam,
lelket nyugtató hálaima.
Hajnalt hozó harangszó vagy,
mikor vársz rám s ajtót nyitok.
Nem játszod el a kínhalált.
Csak állsz, nem faggatsz. Rám borítod
szirommosolyod illatát.
Minden szó benned megigazul,
a lator nem menekülhet
önkeresztjéről, akit az Úr
kiválasztott s üdvözült lett.
Bűneim türelmedbe ojtom
és hordom, mint a glóriát.
Belőled sajdulok ki folyton
s benned nyerek feloldozást.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-27 16:30:35
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-27 16:30:35
