El otthonról, gyalog...

Ez a szürke kígyó
Méla betonvektor
Útitársam nap mint nap
Végigaraszolok rajta.
Tíz perc. Ötszáz méter.
Vannak házak
amik fényképként,
megkopott lenyomatként
élnek bennem.
Mások ha sose
léteztek volna se tűnnének
Apróbb pontnak,
elmosódottabb részletnek.
Esős reggeleken
fél kilométernyi
nyomasztó realitás.
Hatszáz másodpercnyi
katarzis, hitet elmosó vegyület.
Egyik láb a másik után.
Kavargó tekintet.
Az ismerős formák
mindennapi újrafestett variációja.
Valóságom, mint egy folyó,
fogalomként rám telepszik
de a kauzalitás ábrándját
örvények tekerik meg odalent.
Itt élek s halok meg néha.
Semmi metafora,
semmi téboly a kép mögött.
Ez csak egy utca.
Tájkép.
S már meg is érkeztem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-22 17:37:22
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-22 17:37:22