Halotti beszéd egy idegen fiatalemberért

Nyelőcsövemet néma --
Tengervíz és nem sikoly
Szemeimet sós habok
Tajtékzók, könnytelen...

Agyvelőm üresség,
némán ... önti el
A sóhaj nem jön, elmarad
Könnyebbséget az se hoz.

Neked csak sárga széna
Mit hamuként az őszi szél ma
Elragad, minden földi gond
Ó drága, néma holt.

Rám maradt a veszteség
E komor kereszt téged
Már soha el nem ér
Minden perc csak engem űz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-19 21:35:39
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-19 21:35:39