vízipáka

nekem te vagy a világ
feslett kabátjában az
erkölcstelen természet

s kócos tekinteted
ágát elhagyó levél
az üvöltő szeleken
tépett vitorla
átölel és vízbe csal

úszni a hidegben
fázom, ha nem ölelsz
meg halnék hogy

a vérző erdőkön
bolyongó néma vágy-
toll dühöngve tárjuk
fel a nyitott világot
hol hús és víz remeg

testedben elmerülök
szemed éjkék köré
átölel és vízbe csal

remegve





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: égszilánk a matracon (Írók Boltja, 2010)
Kiadó: Barrus
Feltöltés ideje: 2010-09-06 20:56:46
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-06 20:56:46