Ki bontja szét fényét a kőnek

Ásít az éj
fásultságát rejti így
ölén ringó csillagfodor
ki bontja szét
fényét a holt kőnek
ha benne reszket
a fátyolsötétség
s ránk telepszik a kor
mint az óbor s feltüzel
jajra szembenézésre

Ki mondja meg
merre vezet majd az út
ha vakká vált az is aki lát
s járni is gyenge
éveink szikkadt hantját
körbeveszi-e az ima
glóriát eresztve rá
míg lelkünkben a szégyen
dicsfénnyé érik
s szózattá a hallgatás

Ki rombolja le álmainkat
vagy épít homokból
kővárat újra
ha szomja csak kínzó vágy
mit bérenc agy mozgat
hínárba fúlt kín és kéj gyötri
hogy lehet időtlen fények ura
önmagából is a kitaszított
ha lelkét a menny
testét a föld
undorral kiköpi









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-31 18:16:12
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-31 18:16:12