Egy lány a jégen

Még nem voltak filterek, se műanyag
pohár, egy forintért fehér csészében
rendes teát adtak a jégen, amit
vastag fekete slaggal minden télen
fellocsolt a teniszpálya durva gondnoka,
a morva anyádat! - mondta,
ha focizni akartunk a salakon.
Nyolcadikos koromban még
nem csókolóztam soha életemben,
s a barátom sem, a Lacza.
Amikor indultunk haza, nyakunkban
egy spárgán a csavaros korcsolya,
állt egy lány a kinti kapuban.
Nem emlékszem, miért akartuk
megfogni a kezét, s hogy miért nem
hagyta, ha egyszer nem húzódott el
arra, hogy előbb a Lacza, azután én,
kicsit hosszabban, mint jó lett volna,
szájához nyomtuk a szánk,
igaz, elölről közre volt fogva,
hátulról meg a drótkerítés csikorgott
a nyomástól élesen. Amint kész voltunk,
elfutott, és pont úgy csapkodott,
akár a csirke, aminek a nagypapa szomszédja
viccből levágta a fejét az udvaron,
a Love me tender kísérőzenéjére.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 2003/26