A sómaszk visszanéz


A sómaszk visszanéz


„A szél az arcodon ha sót talál, nem kérdi,
honnan. A tenger és a könny egylényegű”

Miklya Zsolt

Sót találni a recepciónál
hatalmas rózsaszín sókristályt
megnyalni aztán kiinni a kancsót

ízlelni sót az arcon tengerre gondolni
kihajózni a nyílt vízre nem nézni hátra
elrúgni a csónakot rúgni partot  medret

érezni az áttetsző sókristályokat
ahogy kérget képeznek az arcon
maszkká sűrűsödnek öntartó anyaggá

figyelni a tengert vízszint már a tüdőig
kicsap a partra  megkapaszkodik a parti
fövenybe – a lélek hullámtermészetű –

tengermosta arc – a sómaszk visszanéz  
a lélek megmártózni elmerül – tört üveg-
mozaikjai hullámcsapdában rángó fényjelek










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-17 19:38:49
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-17 19:38:49