Ma Dokk-est: R?day!

Hogy itt az est, valóra váltatok!
Az arcnak lába nőtt, s kilép a szó
a képernyőből,  végre hallható
az ismeretlen-ismert hangotok!

Ma mégse kong a tér, ha hallani,
hogy versre vers rakódik, dokkra-dokk,
hogy három lány indít egy új lapot,
s mit mond mögöttem Mülléder Mari.

Ha hátamon a verslábak nyoma,
a szó mögött ha arcom vállalom,
(hogy felboncol, csak grammnyi fájdalom)
s míg finom krémmel kínál Dokkmama,

mi mind egyet próbálunk játszani,
tagmondatokba rejtett óhajok
s a szóközökbe szorult sóhajok
közül szeretnénk már kilátszani…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.