Végzet varázs

Kába varázsa árad a csendnek.
Gyöngy-palástjában hallgat az éj.
Bú-pataksodrás árva szívemben.
Áltató ábránd reá a fény.

Tél hideg csáppal támad a reggel.
Lehullnak lelkemről vértjeim.
Rút vallomása gyengült hitemnek
Szorongó szerelmem kínjai.

Karmazsin színben látom a napot.
Máglyaként lobban a hamvadó vágy.
Délibáb rebben, vágyom angyalom,
Könny-harmat ajka lüktetőn vár.

De éltető-kínom elmémet mossa.
Orkán üvölti: Végzet varázs!
Zubogó vérem kétségét ontja.
Földet söprik a széltől a fák.

Most megadón tűrök. Elvész dacom.
Hűs borral oltom lángsugaram.
Szív-lantom reszketőn imát dalol.
Réveteg irtom vágyaimat.


Budapest, 2010. január 15. 10 óra 15 perc






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.