Ahonnan indulsz

Megint a kert, ahonnan
indulsz, ahova meg
érkezel. Nincs benne most
metafora, nincs benne
semmi sem közel. Ahonnan
indulsz, körbejárod lassan
fogyó lélegzeted.
Ráncok a bőrön, hab
a tortán, már cseszheted.
Bölcs belátás
szüli a rendet, nem
mondasz rá hasonlatot,
amikor végre, amikor
végleg a középpontot
rajzolod. Innen indulsz,
ez az a hely, amit
tíz évre cserélsz.
Hangod a húron
addig lazuljon, amíg
tücsök van és józan
ész.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.