decens polifónia



nézem a szemét. tekintet
nélküli rés. összekeveri a lapokat.
leosztja. házak omlanak össze
a behavazott résben. régi,
réges-rég elhagyott ajtótlan, ablaktalan
épületroncsok. alá
horpadnak. a hó alá. pillantásom
alá. tenyerem súlyos árkaiba horpadnak.
szeretném átállítani bennük
az időt, elfojtani
a visszajátszások lehetőségét, az újraformálódó
zsivajt, az ismétlődő
kiüresedést.
szeretném.
szeretném, ha látszódna mögötte a valóság.
szeretném, ha egy pillanatra
kivillanna a semmi. az osztott lapokra
támaszkodva megérint.
csaltál, mondja. pedig csak megpróbáltam eltömíteni
a szivárgó gyűlöletet.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.